2016. szeptember 15.

Dudás Edit beszámolója a soltvadkerti csapatépítő táborról

Idén is összegyűltünk az alföldi borászat fellegvárában, hogy még jobban összekovácsolódjunk. Ez már a harmadik alkalom, hogy szigorúan aikidó gyakorlása nélkül töltöttünk el két és fél napot együtt, jó társaságban. A létszám általában 10–15 körül mozog, vannak nagy visszatérők, szorgalmas edzéslátogatók, újabb tagok és örökös tervezgetők is. Ami közös, az az aikidó szeretete és az egymás iránti tisztelet. Ez persze, szerencsére, nem zárja ki a froclizást, ugye, Géza bácsi?


A péntek kollégiumi hangulatban telt, előkerültek az otthonról hozott húsok, szalonnák, különböző eredetű pálinkák, sütemények. Javasolnám több nő beszervezését, vagy még jobb, a férfiak szerepének kibővítését, tessék előkapni a habverőt, a nyújtófát, a konyhai mérleget, ha már nagyon profik, csak üssék össze, amit otthon találnak, és hozzanak ők is sütit! Az eddig még nem száradt ránk! A már szokásosnak mondható vicces, picit pajzán feladványokért köszönet Böröczné Dékány Andinak, aki hajlandó magára vállalni az alapanyagok beszerzését, a vetélkedő megszervezését és levezénylését. Persze joggal feltételezhetjük azt is, hogy csak így tudja az oldalvonal mellől könnyesre röhögni magát rajtunk… Már nem emlékszem, a 3 (4?!) csapatból ki hányadik helyen végzett, minden feladatot szépen megoldottunk, csendben, kulturáltan szórakoztunk.


Másnap reggel verőfényes napra ébredtünk, de a kempingszomszédok feje valahogy nagyon gyűröttnek tűnt… Szerintem nem miattunk. ;) A bátrabbak (Andi, Racskó Annácska, Katona Kristóf – miután kialudta a medvét a barlangjából, Czombál Miki, Veres Pista) megmártóztak a vadkerti tó vizében (sztem mi visszük oda az esőt, ha előtte egy hónapig kánikula van, ekkorra akkor is lehűl az idő), a gyávák (bölcsek) (Géza bácsi, Böröcz Pista, Barhács István, Dudás Edit) a partról szurkoltak. Sajnos ekkorra Borbás Tibinek haza kellett mennie, remélem, jól sikerült az osztálytalálkozó! Pihenés, beszélgetés, alvás, pingpong, olimpiai hírek beszerzése voltak a legfőbb napirendi pontok. Vacsorára Veres Pista irányításával fantasztikus paprikás krumplit főztünk. A világmegváltás erre a napra jutott, amire ezzel meglettünk, hanyatt fekve lestük a hulló csillagokat, néhány titkos vágyat is megtudtunk! :D Vasárnap már csak rendrakás, sátorbontás és egy már szokásosnak mondható közös fagyizás várt ránk, aztán irány kinek Szeged, kinek más. Jó így összegyűlni, együtt lenni, két és fél napra kiszakadni a mindennapokból, jól érezni magunkat különböző korú, hátterű emberekkel, a társasággal, amit az aikidó köt össze.